random

Tudom, hogy olyan vagyok mint a menstruáció, havonta beköszönök, de eléggé kedv hiányában szenvedek. Nyilván nem foghatom arra, hogy kolis vagyok, mert a laptopom nálam, net (hellyel-közzel) van, tehát csak szimplán elmegy a kedvem mire oda jutnék, hogy írjak. Viszont most eszembe jutott egy olyan téma amiről szívesen írnék, mégpedig hogy mostanában hogyan is módosult a kapcsolatom a szüleimmel, pontosabban az ő hozzáállásuk miként változott.

 

Alapvetően nekem mindig probléma volt a szigor. Ez főleg a barátommal való kapcsolatomat zavarta, viszont már 3 év együttlét után igazából tök laza az egész. Emlékszem mikor összejöttünk akkor anyának tök félve mondtam el, hogy barátom van, pedig ezt a kérdést lazán kezelte. A necces onnantól lett, hogy először egymáshoz akartunk menni. A sima találkozásokkal nem is volt baj, viszont egy idő után már szorgalmaztuk volna az egymásnál alvást. Sokat harcoltam anyumékkal egyébként erről, mert amikor az alvásba belementek akkor is csak a külön alvás jöhetett szóba. Tehát ezzel voltak gondok, és mindig úgy éreztem összeesküszik ellenem a világ. Minden barátnőm vagy ismerősöm heteket töltött a barátjánál, vagy éppen teljes hétvégéket, én meg azért is könyörögtem, hogy egy rohadt délután 2-től másnap 10ig tartó intervallumot náluk töltsek. Ezt most már valamilyen szinten meg tudom érteni, de 3 év után azért már ők is belátták, hogy nagyon már nem tudnak mit tenni. Mostanában tehát már eljutottunk arra a pontra, hogy “anyaapa megyek Dávidhoz, holnap jövök”. Nekik mindössze annyi kell, hogy mondjam meg melyik busszal megyek és mikor jövök, más már nem probléma. Tehát aki esetleg úgy érzi, hogy a szülei szigorúbban veszik a barát kérdést azoknak mondom, hogy ha látják, hogy komoly a kapcsolat, engedékenyebbek lesznek.

 

A másik, hogy mostanában elkezdtem bulikba járni. Oké, most lehet rám hülyén nézni, de régebben nem volt túl jellemző rám. Koliban nyilván ha olyan alkalom volt kimentem a többiekkel, de házibulikba még képzeletben sem jártam. Az, hogy most elég gyakran járok, barátomnak köszönhető. Leginkább ugyanis az ő barátairól van szó, akikkel én is jóba vagyok, és így mostanában magamhoz képest gyakran voltam ilyen helyen. Az első esetben anyáéknak próbáltam adagolni, hogy akkor szeretnék menni egy szülinapra. Akkor még voltak ezzel gondok, mert nem igazán akarták azt, hogy autóval menjek amit egy jó barátom vezetett, meg barátom is ott lett volna, akit ismernek. Úgyhogy arra a bulira levittek ők autóval, picit kínosnak éreztem, de semmi baj nem volt belőle. Hazafelé már necces volt, ugyanis úgy volt megbeszélve, hogy olyan reggel 8-9 felé lesznek ott értem, hogy hazavigyenek. Igen ám, de a buliról szépen lassan tűntek el az emberek, én pedig sírás határán hívtam fel őket reggel 6kor, hogy amint tudnak induljanak. Végül az lett, hogy a haveri autóval elindultunk mi (amivel odafelé nem engedtek), anyumék pedig otthonról, és egy köztes helyen találkoztunk. Nagyon korrektnek tartom egyébként, hogy szüleim egy rossz szót se szóltak arra, hogy most ez így lett variálva, kitalálva és megvalósítva. Csak simán beültem az autóba a megbeszélt helyen és beszélgettünk. Azt is tök normálisan kezelték, hogy én másnap az egész napot átaludtam. 🙂 Utána szeptemberben voltam egy szülinapon, ami nem volt gáz, mert busszal mentem-busszal jöttem, de itt is csak annyi volt, hogy telefonáljak ha odaértem vagy éppen ha elindultam haza a busszal. A tegnapi szórakozásom viszont meglepett. Itthonról egy kb. 10km-re volt a házibuli helyszíne, amit hát autóval egy laza 15 perc alatt meg lehetett tenni. Bármiféle balhé nélkül egyeztek bele abba, hogy este 9kor (tehát sötétben!), esőben (!) felvegyenek a házunk előtt autóval, elvigyenek, majd haza is hozzanak. (szintén a legjobb barátom és barátom) A buli címét megadtam nekik egy kis cetlin, telefonon szóltam, hogy ideértem és mikor indulok haza. Ennyi.

 

Tehát azt tudom mondani, hogy egy bizonyos kor után már a legtöbb szülő engedékenyebb. Nem tudom ezt 100%-ig állítani, mert nagyon sok dologtól függ, de én úgy látom magamon és másokon is, hogy amíg nincs gáz, rendben van minden. Ha párkapcsolatról van szó, akkor általában az apák a problémásabbak, de amint látják, hogy x év után komoly a dolog, akkor igazából okés minden. Nyilván én se tartanám jó ötletnek, hogy a gyerekem 2 hónap kapcsolat után együtt aludjon a barátjával, mert lehet hetek vagy hónapok múlva szakítanak azt akkor oké… Viszont egy idő után ha már jól ismerik a párocskát. Bulira pedig amíg tudják kikkel mész, hova mész, mikor jössz stb. akkor szintén nincs gond. Úgyhogy ennek én nagyon örülök, hogy most már lazább a helyzet és így végzős évemben engedékenyebbek. 🙂

icon-calendar-o 2016. 10. 22. icon-folder-o személyes icon-comment-o 0 hozzászólás
11

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy mint már betanult kolis segítsem fiatalabb és zöldfülűbb társaim. (Soha nem gondoltam volna, hogy így fogok kezdeni valamit). Középiskolai koleszról van szó, egyetemit még hírből sem láttam, úgyhogy saját tapasztaltokat osztok meg minden 14-19 év körüli középiskolás kollégista társammal. Szerintem tök bölcs lettem már így az utolsó évemre (4 év kolival a hátam mögött, az 5. év most kezdődött). Úgyhogy íme itt is vannak:

 

  • Kajaaaa: Alapvetően mindenki tudja, hogy egy koli közel sem fogja hozni az otthoni színvonalat, már ami a kaját illeti. Sőt… Mi elég sokszor nem megyünk át kajálni (igen, mi átjárunk kajálni egy másik koliba, úgyhogy nem mindig van motiváció, ha szar a kaja), ezért fel kellett találnunk magunkat. Első évben még péksütiken éltünk, viszont így 18 évesen már kellően leleményesek lettünk, sütni-főzni. Egyrészt rohadt jó poén barátnőkkel nekiállni szétszedni a konyhát, másrészt egyszerűen lehet finom dolgokat csinálni. Hiszen a melegszendvics, rántotta, sajtos-tejfölös tészta, virsli, mirelit fasírt semennyi időbe és különleges hozzávalóba nem kerül, sőt, mi idén lazán hordjuk a nyers csirkemellet, felkockázzuk, majd percek alatt megcsináljuk azt is. Akarok ezzel utalni arra, hogy bár a kolis kaja nem túl híres, de gyorsan lehet alternatívákat találni arra, hogyan együnk rohadt finomat.

 

  • Szabályok, konkrétabban a kilógás: Oké, remélem egy tanárom sem olvassa a blogot, vagy csak nem ismer meg… 🙂 Ezt helye válogatja szerintem, de nálunk a szabály az, hogy a tanórák után 4re vissza kell érni a koliba, addig lehet csavarogni, aztán 6ig tanuló van, majd utána 6-9ig úgynevezett kimenő írásával lehet kimenni a városba. Elméletben mindenért szólni kell, ha megyünk valahova, engedélyt kell kérni, blabla. Legtöbb esetben engednek is. Mivel a legjobb idő a mászkálásra viszont 4-6ig van, tanulóidőben, akkor meg nem engednek…
    A legegyszerűbb ha kimész majd visszajössz bármi probléma nélkül. Picit 007 hatása van, hogy settenkedj ki meg be, de többnyire sikerülni szokott. Ilyenkor érdemes bűnözőset játszani és kifigyelni a rutint: mikor van olyan tanár, aki annyira nem szigorú, nem járkál az ajtóban stb. Nálunk a tanári beosztás ki van téve, úgyhogy tudjuk mikor ki van épp a koliban. A rafkósabb megoldás a szülők. A koli alapból a délutáni tevékenységeknek (edzések, különórák, kondi) külön örülnek, amennyiben a szülő is jelzi. Szobatársam pl. kondizni jár, de nem mindig megy el, viszont ha bárki számon kérné rajta, hogy hol volt, az ellenőrzőjében ott van a kondi… Csak nem mindig ott van 😀 Aztán jó trükk lehet még, hogy “csak kint voltam cigizni” vagy “itt ültem a koli előtt a padon”… 🙂 Bár ez kicsit necces. A kedvencem pedig, hogy beadsz valami depizést, hogy sétálni voltál egyet… 🙂

 

  • Alkohollal óvatosan: Persze a koliban a legjobb dolog, hogy cigi/pia szülők nélkül… Viszont érdemes óvatosan kijárni inni, mert ha rajta kapnak akkor komoly következményei lehetnek. Itt tudom ajánlani, hogy legyen valaki olyan a koliban, aki ismerős és nem megy veletek, szóval ha gáz a helyzet, akkor ő vissza tud hozni. Ajánlom azt az állapotot, amikor azért még egy tanárral szemben értelmesen el tudsz beszélni, mert azért mégiscsak.

 

 

 

icon-calendar-o 2016. 09. 23. icon-folder-o tanács icon-comment-o 0 hozzászólás
random

Tudom, a béka segge alatt se voltam mostanában, de valahányszor leültem, hogy írok, mégse. Elkezdődött a suli ugyebár *1 perc néma csend*, vele együtt meg a koli is. Eredetileg az első végzős hetemről terveztem picit beszámolni, de eltolódott egy kicsit. A hétvégén nem voltam otthon, az órarendem meg olyan hogy sírok, úgyhogy most egy jó adag milánói után tudtam csak leülni és csinálni ide valamit.

 

A beköltözés már 4 évvel a hátam mögött rutinosan ment, és itt pihen a WordPressen egy félig megírt bejegyzés kolisoknak, vagy jövőbeli kolisoknak. Becuccoltunk a csajokkal az új szobába, maradtam a drága jó barátnőimmel, úgyhogy ezzel nincs baj. A tanévnyitó után persze ünnepelni kell, ezért többen kimentünk fröccsözni. Tudni kell persze azt, hogy én ezt kibaszottul elbasztam, mert rólam van szó. A lányokkal pletyiztünk egy jó adagot, több helyen is jártunk, szóval ilyen szokásos csajos izé. A dolog ott kezdődött, hogy picit morcos lettem barátomra, úgyhogy vegyes érzelmekkel fogadtam, hogy a haverjaival oda jöttek ahol mi is voltunk. Amikor odaért akkor ő néhány sörön lehetett túl, én viszont kicsit már többen, ezért elég durva vita alakult ki, mert nálam ha morcosan fogyasztok alkoholt akkor az csak felerősödik. Szegénynek olyanokat vágtam a fejéhez, amit nem gondoltam komolyan és ott rúgtam belé, ahol a legjobban fájt neki. Ez történt szerdán (aug31). Aztán másnap picit feszültek voltunk, pénteken semmi baj, hétvégén semmi, cukiskodtunk egymással, aztán a hétfői “olyan dolgokat mondtál, hogy meg kell beszélni” beszélgetést kibaszott szarul indult. Egy jó darabig barátom a szakítást ecsetelte, én bőgtem mint egy kisgyerek, mert ez az egész abból indult hogy miket mondtam neki. Haragudtam magamra. Aztán egyre jobban megijedtem, mert két fuldoklós sírás közben bármit mondtam neki, csak azt magyarázta, hogy “inkább maradtunk volna csak barátok”… Úgyhogy eléggé kiakadtam, viszont valamiért a járda közepén meggondolta magát és magához húzott és azt mondta kér pár napot, hogy túltegye magát azon amit mondtam, és legyünk rendben. Úgyhogy azóta rendben vagyunk. Én nagyon jól viselkedem vele és nem csak azért, mert befostam a szakítás miatt. Egyszerűen csak a szakítás gondolata miatt átértékeltem néhány dolgot. Úgyhogy amikor szombaton náluk töltöttem a napot megkaptam, hogy mennyire büszke rám, hogy máshogy állok a dolgokhoz, és hogy így sokkal jobb. Rajta is látom. Elvitt pizzázni, amit nagyra értékelek, mert nem az a programszervezős típus. Tudja, hogy nem szeretem ha egy bizonyos lánnyal jár kocsmázni, úgyhogy amikor kaptam tőle egy üzenetet, hogy “hívott -az a bizonyos lány- holnap sörözni, arra gondoltam mehetnénk”… Ezeket így leírni fura, de engem nagyon nagyon boldoggá tesznek 🙂 Úgyhogy lényeg a lényeg, szerelmes vagyok.

 

A suli már messze nem ilyen jó. Kezdve az új tesitanárral. Nálunk a végzősök a 3 tesiből egy dupla órát a helyi usziba járnak és úszásra kapnak jegyet. Persze ez nem kötelező, lehet választani, hogy ki szeretne úszni és maradni az iskolában hagyományos tesire. Én rögtön odamentem, hogy nem szeretnék úszni menni, de el lettünk küldve melegebb éghajlatra, mert “kötelező”. Amúgy más tanárnál nem az. Ebből volt pár kisebb összetűzés, már osztályfőnök is beszélt a tanárúrral, őt is elhajtotta, azóta megint beszélni fog vele. Egyébként én nagyon szívesen úsznék, de nem vonzz az, hogy 26 hormontúltengéses fiú a melleimet bámulja, hogy utána negyed 5ig az iskolában üljek a klórszagú hajammal és testemmel… Valahogy nem túl szimpatikus, úgyhogy jó lenne ha meg lehetne oldani, de ez majd holnap fog kiderülni. Általánosan már kezd kicsit elegem lenni az “érettségi” szótól, de most ezt nem tudom sajnos elkerülni. Mindenki mutogatja a követelményeket, meg ezt ismételgetik szinte minden áldott nap… Azt meg hogy mi lesz velem még mindig nem tudni, úgyhogy csodajók a kilátásaim továbbra is. A szakmai infóból nagy kavar van, a törvény önmagának mond ellent meg egyéb finomságok… Az órarend eléggé utálatos a tavalyihoz képest. Két nap 16:15-ig vannak óráim, járok külön angolra a felsőfok miatt, úgyhogy picit necces lesz, de majd megoldom.

icon-calendar-o 2016. 09. 14. icon-folder-o -- icon-comment-o 0 hozzászólás
random

Tudom, mostanában kicsit elvesztem, de meg tudom magyarázni. Először a sablonos dolgok: kihasználtam a nyarat. Oké, ez így mindenki szájából elhangzik, de így volt. A nyár vége azt jelentette, hogy barátom végzett a munkával, megszerezte a jogsit, szóval hetente találkoztunk (amúgy ez nekünk nyáron jónak számít), voltunk strandolni meg ilyesmik. Teljesen átlagos dolgokat csináltam, éppen ezért nagyon írni sem tudtam volna miről. A videózásba nagyon belejöttem, úgyhogy azzal eltöltöttem az időm elég nagy százalékát. Próbálgattam az effekteket, színezéseket, elkezdtem jó sok új projektet. Valahogy most nagyon belejöttem ebbe a fanvideós dologba, és rohadtul élvezem. Aztán amivel eltöltöttem az időmet az a videós bullet-journal tököm tudja micsodám. Igazából az ötlet onnan jött, hogy a videóimhoz tudnom kellett, hogy melyik jelenet melyik részben van, ezért egy papírra szépen felírtam, hogy melyik mondat hol hangzik el, mi történik a szereplőkkel (igen, ez olyan kurva sok meló volt mint amilyennek hangzik, de nagyon élveztem). Viszont már volt jópár ilyen A4-es oldalam, úgyhogy befogtam egy kis kemény fedeles füzetet, amit szépen kidekoráltam és az összes ilyen videós dolgot abba fogom írkálni. Mintha valami menő youtuber lennék, de ennek csak annyi a lényege, hogy nem unatkozok amíg a noteszt díszítem-rajzolgatom és hasznos is.

 

Másrészt a nyár utolsó napjai nekem úgy teltek, hogy kolis beköltözés és koli. Valahol már írtam, hogy kollégista vagyok, de akkor most megint megemlítem. Kicsit megszívtam, mert a szerdai beköltözés azt jelentette, hogy a szüleim dolgoztak – buszoztam. Éppen ezért a cuccaim nagy részét itthon kellett hagynom, úgyhogy az első két nap elég szenvedés volt olyan szempontból, hogy élősködő üzemmódba kapcsoltam. Fura egyébként, mert a koliban most új szobában vagyunk 3an. Korábban 5en voltunk, viszont 2 lány elballagott tavaly, mi pedig úgy gondoltuk hogy mivel az 5. együtt lakós évünket töltjük, nem akarunk magunk mellé gólyákat a szobába. Úgyhogy patkánylyuk-cipősdoboz szoba, aminek egyetlen előnye, hogy a konyhával szemben van.

 

Természetesen a tanévnyitó után nem lehet szórakozás nélkül maradni, úgyhogy csajos mekizés-macifröccsözést tartottunk. A történet lényege, hogy este sikerült nagyon durván összevesznem a barátommal. *tapstaps*. A koli első napján összehoztam, úgyhogy ügyes vagyok. Akkor a másnap természetesen úgy telt, hogy fasírtban voltunk, konkrétan ha meg akartam ölelni abból már izé volt. Úgyhogy volt sírás, pityergés, és közölte velem, hogy márpedig ezt csütörtökön nem beszéljük meg, így meg vasárnap fogjuk csak tudni. Azóta egyébként már nincs baj köztünk, vagyis az üzenetváltásokból azt látom, hogy minden a régi, de a vasárnapi megbeszélésre nagyon-nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, és még izgulok is, hogy miről lesz szó. Persze amikor mondta, hogy “nem beszéljük meg ma” eléggé kiakadtam, mert nem bírom ha nem tudom mi baja van. Úgyhogy vasárnap szurkoljatok nekem, hogy minden rendben legyen.

icon-calendar-o 2016. 09. 04. icon-folder-o -- icon-comment-o 0 hozzászólás
6

Loptam egy kérdéssort:

 

001. Spotify, SoundCloud vagy Pandora?
Amúgy ezek mik? A Spotify ikonja asszem zöld. Ennyit tudok róluk.

002. A szobád rendetlen vagy tiszta?
Jelenleg rend van, mert ittalvós vendégem lesz holnap, egyébként a rendetlenebbnél is 100× rendetlenebb.

003. Milyen színűek a szemeid?
Blő. Blue.

004. Kedveled a neved? Miért?
Hááát. A Dóra nem jön be, de a Dóri az okés. Igazából más szájából nem szeretem hallani a nevem, de nem a név miatt, hanem amúgy is. Szóval, tökmindegy hogy hívnak, akkor sem szeretném hallani. Na, így remélem érthető.

005. Mi a kapcsolati státuszod?
Hát van itt egy srác, aki azt mondja szeret. Én meg elhiszem. ♥

006. Írd le a személyiséged három vagy kevesebb szóval!
Nagyon tud szeretni.

007. Milyen színű a hajad?
Barna, amúgy színezővel vörös, ami jelen pillanatban a félkopott állapotban van, szóva olyan fura.

008. Milyen fajta autót vezetsz? Milyen a színe?
Nincs se autóm se jogsim.

009. Hol vásárolsz?
Plázákban ahova épp bemegyek és valami jól néz ki.

010. Hogyan írnád le a stílusodat?
Alapból szomszédlány, farmer-fekete/fehér mintás felső. Mostanában viszont egyre inkább a kis cuki virágminták és szoknyák. Igyekszem csinosabb lenni, de mindig feladom, mert amúgy fázós vagyok. Úgyhogy farmer, póló, pulcsi.

 

icon-calendar-o 2016. 08. 25. icon-folder-o személyes icon-comment-o 0 hozzászólás
10

Mit mondanál magadnak? Biztos, hogy ez a kérdés emberek millióinak a fejében átsuhan. Főleg, mert mindenki hibázik élete során, és sokan napokat el tudnak agyalni azon: mit változtatnának a múltban, ha megtehetnék. Aztán ott van a realista véglet is, akiknél amint eszükbe jut ez a kérdés rögtön azt gondolják: túl sok a ‘mi lenne ha’, nem tudok tenni semmit, akkor minek törjem magam rajta. (Tuti csak én kattogok rajta ilyen gyökér módon)

 

Én természetesen már jó ideje rágódok ezen, és végre megszületett a döntésem. (Túl sok volt a Life is Strange…:D) Viszont mielőtt kifejteném mire jutottam leírnám az ehhez vezető utamat. Elsőként szerelmes emberként a kapcsolatomra gondoltam. Elég sok faszságot elkövettem a barátommal, de végül mindent megoldottunk, és most soha nem állt jobban a kapcsolatunk. Úgyhogy ezt elvetettem, mondván a gondjainkat megoldottuk már, és olyanokon tudnék változtatni, hogy ‘akkor este nem akadok ki azon, hogy elment inni a haverjaival’. Ezt meg mivel megbeszéltük másnapra, és én is rájöttem, hogy hülyeség, felesleges lenne. Szóval ilyen téren a múlt jó úgy, ahogy van, igazából utólag visszagondolva nem is tűnnek akkora nagy dolgoknak. Még az jutott eszembe, hogy barátommal (hogy értsétek, jelenleg és már 3 éve életem első kapcsolatában vagyok) az első csókot módosítanám, hogy ne legyek ilyen nyomi. Mivel első csók, első barát, nyomi Dóri… Konkrétan sírtam az ölelésében és eldugtam az arcomat, mert félteml. Aztán úgy voltam vele, hogy így mégiscsak egy aranyos emlék, és inkább mosolyogtat. Ráadásul ha szegény végigszenvedte, hogy megcsókoljon és annyira türelmes volt ezzel, már csak azért is így hagynám. Hiszen így szeret, ilyen kis sírósan és fogyin.

 

Aztán ha változtathatnék valamit, az én magam lennék. Viszont a kérdés események változtatására vonatkozik. Rohadt lusta, rumlis és hihetetlenül de nagyon lusta ember vagyok. Úgyhogy azon mindenképp változtatnék, hogy többet segítsek itthon, ne legyek lusta lesétálni egy emeletet a dolgokért, vagy éppen elmenni wc-re. Igen, ez nálam már ott tart, hogy a wc-re elmenni is hosszas töprengés, miszerint ‘megéri-e’. Ha valami az asztal túloldalán van nem állok fel érte, de még a szobámban lévő dolgokért se nagyon mozdulok meg. A két személyes ágyamnak és rendetlenségemnek köszönhetően aludtam már egy ágyban egy papírvágó ollóval, az oldaltáskámmal, mosott ruhával és hajvasalóval is. Viszont ez megint egy olyan dolog, hogy ez tulajdonság, nem egy konkrét történés.

 

Hogy mi az? Próbáltam visszanézni, de nem tudom mikor regisztráltam. A facebook. Ha tehetném visszamennék arra a napra, és közölném magammal, hogy ne tedd, de tényleg. Később se. Akkor sem amikor már nagy hype lesz és mindenki arra kér, hogy regisztrálj. Akkor talán a napjaim nem azzal telnének, hogy frissítgetem a hírfolyamot és depresszív gondolatokat táplálok magamban, hogy mindenki a pasijával nyaral, én meg mint egy krumpli ülök itthon. Amúgy tényleg, csak depressziós lettem eddig a facebooktól, hogy ‘én meg a barátom miért nem megyünk nyaralni, és mások miért’ meg életem nagy problémája, hogy ‘barátom nem állított be közös képet borítóképnek’. Jesus, amúgy ilyenkor hallom magamat? Meg talán nem indulna azzal a reggelem, hogy 1 órán át nézem más képeit mindenféle baromságról, és akkor mondjuk nem menne el a napom fele arra, hogy ezt bámulom. Szóval tökre tudnék örülni, ha nem jönne velem szembe olyan életbölcsesség, hogy ‘amilyen a melled, olyan vagy az ágyban’. Egész jól felnőttem anélkül, hogy tudnám mi van a szomszéddal, hogy mi lenne a ninja nevem, vagy hogy Másrészt ha tehetném az egész facebook nem lenne, akkor talán az emberek telefont ragadnának, és netalántán még személyesen is találkoznánk. A baj az, hogy amúgy semmi értelmes tevékenységem sincs, éppen ezért amolyan pótcselekvésként kialakult nálam a facebook hírfolyam bámulása… Viszont megmondanám múlt-Dórinak, hogy eszébe ne jusson a facebook gondolata se, mert kiherélem.

icon-calendar-o 2016. 08. 18. icon-folder-o gondolatok, személyes icon-comment-o 0 hozzászólás
9

Ha igazi blogger lennék most arról írnék, hogy mindenki menjen a szabadba, keressetek kreatív hobbit, fessetek, rajzoljatok, alkossatok valami újat, valami szépet. Viszont én nem vagyok átlagos, úgyhogy nem ilyenekről lesz szó, hanem 3 imádott játékomról, amiről írok picit bővebben. Elég sok játék van amúgy, amiért rajongok, viszont most offline, véget érő játékokat választottam, mert az endless MMORPG-k nem mindenkinek jönnek be. Amikről írni fogok bírnak egy tök jó sztorival és játékstílussal, és én az egész világukat imádom – linkelek mindegyikhez zenét.

 

Szóval dobpergést kérek, a 3 kedvencem sorrend nélkül a Portal 1-2, a Life is Strange és az Undertale. Linkelek egy videót mindegyik játékhoz, úgyhogy a továbbra kattintva:

 

icon-calendar-o 2016. 08. 12. icon-folder-o ajánló icon-comment-o 0 hozzászólás
8

Mármint, nem teljesen. Viszont a Once Upon a Time sorozat nézése közben elfogott a fangörcs és úgy voltam vele: ez videóért kiált. Nagyon sok ilyet csináltam már, főleg sorozatokról. Szerintem mindenki ismeri az ilyen videókat a neten, úgyhogy nagyon nem akarom bemutatni. Viszont hogy ez a youtube mennyire egy idegesítő dolog… Úgy kell minden hülyeségre rákeresni, mert nem enged semmit, és hogy a gugli fiókkal egyben van, az meg földhöz vág…

 

 

icon-calendar-o 2016. 08. 11. icon-folder-o személyes icon-comment-o 2 hozzászólás
7

Biztos vagyok benne, hogy azoknak akik 14-18 év között vannak és lányok, ismerősen cseng a fenti mondat. Jelenleg a hangulatom olyan, hogy nem vagyok hajlandó reklámújságokat lapozgatni, de még boltba menni se. Egyszerűen már agyfaszt kapok attól, hogy augusztus elején mindenhol a tanszervásár a téma, amitől én nemes egyszerűséggel kiugrok az ablakon. Valamiért minden szeptember elseje pánikkal fog el, a mostani pedig különösen.

 

Tudom, ha azt nézzük messze van még, viszont az érettségi gondolatától is elkezdem a sírást. Elárulom a titkot, hogy az elmúlt évet kitűnő bizonyítvánnyal zártam, így nyilván ez az egész önsajnálatnak hat. Viszont ha kicsit jobban leírom a történetemet rájöhettek, hogy miért is rándul a gyomrom görcsbe az é betűs szó hallatán. Amikor 14 évesen középsuliba jelentkeztem az 5 éves képzést választottam. Első évben tehát volt egy nyelvi előkészítő, aminek hála van egy középfokú nyelvvizsgám. Az előkészítő év után 2, azzal együtt 3 évet ténferegtem az éterben, tanulgattam, nem történt semmi érdekes. Leraktam egy előrehozott angol érettségit, ami 97% lett. Még mindig önsajnálat, nem igaz? Az 5 évemből 3 letudva. Marad 2. Az utolsó két évben az iskolában “szakosodni” kell, tehát kiválasztod az emelt tárgyaidat. Szépen párosítva matfiz, biokém, humán, közgé, infó, nyelvek… Természetesen én az infót választottam, mert a listából ez áll hozzám a legközelebb. Viszont ez a választásom azt eredményezte, hogy gimnazistából szakközepes majd szakgimnazista lettem. Mindenféle törvényi mizéria miatt nem volt egyszerű. A szakmai képzés 4 év, viszont én (és még páran) csak az utolsó 2 évre tudtunk becsatlakozni. A szakmai képzés 9-12. osztályig tart, viszont mi csak 11-12. évre választottuk ezt. Ami azt jelentette, hogy különbözeti vizsgát tettünk a 9-10. évfolyam anyagából. Amit egy hét alatt tanultunk meg.

 

A törvény előírja azt is, hogy az érettségi amit leteszünk szakmát ad nekünk, éppen ezért a szakmai tárgyakból érettségi letétele kötelező. Eléggé rémisztő azonban a gondolat, hogy 4 év anyagából érettségizek úgy, hogy abból 2 évet gyorstalpalóban megtanítottak nekünk egy hét alatt, az érettségiről pedig nincs hírünk. Nincsen korábbi évek feladatsora mert nálunk lesz az első ilyen típusú érettségi. A tanáraink találgatnak, és figyelik a törvényváltozásokat. Az utolsó iskolai héten az egyik tanárunk elmondta, hogy nem csak hogy a szakmai érettségi letétele a kötelező, hanem az emelt szint is. Majd rá 5 nappal osztályfőnököm mondta, hogy mégsem kötelező az emelt szint. Szerintem eléggé para dolog az, hogy most augusztus 7-én nem tudom, hogy mit kérnek majd számon tőlem a májusi érettségin.

 

Tehát a szakmai érettségi számomra hatalmas rettegés. Következő: ‘na és Dóri, mi leszel ha nagy leszel?’ ‘Tudod már hova jelentkezel?’. Nem, nem tudom. Tippem sincs. A webfejlesztés és webgrafika érdekel, viszont előbbi magában nem szerepel mint szak – max. felvehető tantárgy, utóbbi pedig művészeti irányzat. Fingom sincs hova jelentkezem. Sőt, azt sem tudom, hogy miből lesz pontom… Jelen állás szerint nincs olyan tantárgyam amiből emelt szintet tudnék tenni az 50 pontért (közismereti infón gondolkozok [van szakmai infó és közismereti infó is], esetleg egy angol…), egy nyelvvizsgám van, mert a másik nyelvemet (német) leadtam. Kéne egy angol C1. Totál káosz az egész…Le kéne ülnöm szüleimmel és megbeszélni hogyan is legyen ez az utolsó év, de nem visz rá a lélek sem a bátorság. Nagyon félek…

 

Nem akarom az utolsó évemet, még ha amúgy a keringő álmaim beteljesülése. Nem akarom az utolsó évemet mert félek mi lesz velem és a barátommal. Minden nap találkozunk, 5 percre vagyunk egymástól a koli miatt, osztálytársak vagyunk, egy iskolába járunk. Mi lesz ha máshol fogunk tanulni, másik városban, esetleg országban. Mert bár csodásan hangzott a fejemben az, hogy ‘majd ha leérettségizünk együtt lakunk albérletben’, nem igaz. Én sem gondoltam komolyan amit a rózsaszín köd mondatott velem, hiszen 18 évesen nem áll szándékomban a barátommal lakni… Ahj. I’m so desperate.

icon-calendar-o 2016. 08. 07. icon-folder-o személyes icon-comment-o 0 hozzászólás
6

Valamiért különösen vonzódom az olyan bejegyzésekhez és videókhoz, ahol egymástól független hülyeségekre válaszolnak az emberek, vagy csak össze-vissza random dolgokat sorolnak fel magukról. Úgyhogy tervezem mindkettőt megcsinálni, viszont most találtam egy kérdéssort random a google-ben, és most ezt fogom megválaszolni. Gondoltam picit jobban bemutatkozok, és ez egyszerűbb kérdésekre válaszolva, mint hogy összefüggő szöveget írjak arról, hogy milyen is vagyok én.

icon-calendar-o 2016. 08. 05. icon-folder-o személyes icon-comment-o 0 hozzászólás